2009. augusztus 29., szombat

A legújabbak...

... amikre ma szert tettem a konyhába.
Ezt a spagetti tészta adagolót már hónapokkal ezelőtt felfedeztem a Bigyóblogon. Azóta tervezem, hogy beszerzek egy ilyet. Mivel elég sok tésztát eszem, ebbe a problémába már többször is belefutottam, hogy vagy túl sokat vagy nem eleget főzök ki. Na, ennek vége ezzel a kis szerkezettel :)



A másik, amire a boltban bukkantam, az a mosogatószivacs tartó, amibe rögtön a mosogatószert is bele lehet tölteni. Máris jobban mutat a mosogató a böszme műanyag flakon nélkül :)



Nagyon sok hasznos konyhai eszköz van a boltban, legtöbbjüknél az ember csak a fejéhez kap, hogy 'ez miért nem nekem jutott eszembe??' Egy kisebb vagyont tudtam volna otthagyni, úgy kellett visszafognom magam. A helyzetet nem könnyíti, hogy lehet kártyával fizetni.
A következő, ami wishlist-en van, az a szilikon nyújtódeszka. Ezekután a sütik új tárlata fog megnyilni :)



Olvass tovább...

2009. augusztus 24., hétfő

Ph

3 éve láttam utoljára. Mögötte ültem a kocsiban, a napfényben megcsillant a szőke haja, ahogy arcát dacosan a kezébe fúrta. A visszapillantóból pont ráláttam. Aztán feloldódott és beszélt. Mutogatott. Nevetett. Csak nem velem.


Vacsora közben szemben ült. Ahányszor összeakadt a tekintetünk elpirult és másfelé nézett. De én észrevettem a szája sarkában megbújó mosolyt, amit igyekezett benttartani. Nekem a gyomrom remegett az izgalomtól, nehogy elrontsak valamit és elveszitsem ezt a hajszálon függő boldogságot, amire ennyit vártunk.
Később leült játszani valami lövős játékkal a számítógépén. Én elkezdtem kipakolni, de a szemem sarkából néztem, ahogy játszik. Ő pedig egyszercsak felnézett azokkal a égszinkék szemeivel és megkérdezte, hogy kipróbálom-e a játékot. Annyira megilletődtem, hogy visszautasítottam. Mondván ő ezt nálam jobban csinálja. De onnantól már ott álltam a háta mögött, mintha a életemre bízott kincset őriznék.
Másnap megmutattam neki, hogy tudok varázsolni. Kérte újra és újra. Én pedig újra és újra megmutattam neki. Meg akartam neki mutatni, hogy bármire képes vagyok, amit kér.
Hazafelé a kocsiban már mellettem ült és a cinkostársa lettem.
Búcsúzóul megölelt, amitől a hangom is elakadt és feloldott minden keserűséget és fájdalmat az elmúlt 3 évből.



Olvass tovább...