Hala az itteni internet-eleres gyorsasaganak ( a szallodai egesz pontosan egy csigaeval vetekszik ), a bejegyzesek nemi csuszassal fognak napvilagot latni.
Ahogy korabban mar jeleztem, a csutortok ejszaka tartogatott nemi meglepetest. Kollegammal ( akit az egyszeruseg kedveert hivjunk Robinak ) a keso esti orakban fedeztuk fel, hogy a hotel szomszedsagabol remenykelto ( parti, parti, parti ) zene hallatszik at. Felkerekedtunk hat, hogy ezt jol leellenorizzuk. Baktattunk lefele a gyeren kivilagitott, epitkezesi tormelekkel korbevett epulet mellett, amikor is hirtelen egy akkorat takartam, hogy meg. Mint utobb kiderult, egy vizelvezeto melyedes felig volt csak befedve. Namarmost termeszetesen Robi volt az, akinek a fedett resz jutott. De legalabb jol megijedt. Meg az egyik biztonsagi or is, aki budos gyorsan termett ott a segitsegemre. Rovidtavu karfelmeres: poros lett a taskam, elszakadt a farmerem ( francba ), veres a tenyerem ( es mennyire faj a csuklom ). Miutan a fajdalom a kovetkezo 2 sor elfogyasztasa utan sem csokkent a csuklomban, elgondolkodtam, hogy vajon masnapra mennyire fog ez nekem fajni.
Hat fajt. Mozgatni konkretan alig birtam. Ugyhogy a bekesseg ( meg a lelkinyugalom ) kedveert kivizsgalasra adtam a fejem. Na nem am csak ugy be a surgossegire… Nem. Van nekunk megadva ilyen esetre assistance szam, ugyhogy felhivtam oket jol. Rogton ketszer is, mivel elsore ugy dontott az ugandai halozat, hogy en csak ne cseveresszek azzal a sraccal. Ezert kaptam masodjara egy not. Meg a bejelentkezo doki ( akinek reszletesen kellett elmagyaraznom a ‘serulesem’ ) is egy no volt. Na, aztan vagy fel oras bajcsevej utan kerestek nekem egy megfelelo korhazat, meg azt is megmondtak, hogy mennyibe fog ez nekem fajni. No, fogtuk magunkat tanult kollegammal ( aki uriember modjara a kiallt megprobaltatasok ellenere is kotelessegenek erezte, hogy elkiserjen ), kocsiba vagodtunk es elvitettuk magunkat a cimben nevezett korhazba.
Nem is tudom mire szamitottam, de volt bennem nemi izgalom, hogy vajon milyen korhazat fogok megismerni. Azt kell mondjam, teljesen rendben volt. Nyilvan nem a legmodernebb, de az itteni viszonyok szerint ez egy felso kategorias korhaz lehet. Nem is kellett sokat sorban allni, nem voltak sokan. Gondolom nem sokan engedhetik meg maguknak ezt a szinvonalat.
Eloszor egy doktorno vizsgalt meg ( akinek Phoebe volt a neve ), elkuldott rontgenre. Ott is vartam vagy 10 percet, aztan behivtak es a vilag legraerosebb asszisztensevel kerultem szembe. Hat, o meg lassan is setalt a paravan moge a rontgen elott. Ismet varakozas, ekkor mar a kepre. Vissza a dokinohoz, jajj-de-jo-nincs-tores. Kaptam uj kotest a kezemre, hagyjam rajta par napot es tavozhattam Isten aldasaval.
Addigra termeszetesen a soforunk mar nem volt ott ( annak ellenere, hogy kertuk maradjon ), ugyhogy vartunk, a nap pedig folytatodott a megszokott ritmusban...
Ahogy korabban mar jeleztem, a csutortok ejszaka tartogatott nemi meglepetest. Kollegammal ( akit az egyszeruseg kedveert hivjunk Robinak ) a keso esti orakban fedeztuk fel, hogy a hotel szomszedsagabol remenykelto ( parti, parti, parti ) zene hallatszik at. Felkerekedtunk hat, hogy ezt jol leellenorizzuk. Baktattunk lefele a gyeren kivilagitott, epitkezesi tormelekkel korbevett epulet mellett, amikor is hirtelen egy akkorat takartam, hogy meg. Mint utobb kiderult, egy vizelvezeto melyedes felig volt csak befedve. Namarmost termeszetesen Robi volt az, akinek a fedett resz jutott. De legalabb jol megijedt. Meg az egyik biztonsagi or is, aki budos gyorsan termett ott a segitsegemre. Rovidtavu karfelmeres: poros lett a taskam, elszakadt a farmerem ( francba ), veres a tenyerem ( es mennyire faj a csuklom ). Miutan a fajdalom a kovetkezo 2 sor elfogyasztasa utan sem csokkent a csuklomban, elgondolkodtam, hogy vajon masnapra mennyire fog ez nekem fajni.
Hat fajt. Mozgatni konkretan alig birtam. Ugyhogy a bekesseg ( meg a lelkinyugalom ) kedveert kivizsgalasra adtam a fejem. Na nem am csak ugy be a surgossegire… Nem. Van nekunk megadva ilyen esetre assistance szam, ugyhogy felhivtam oket jol. Rogton ketszer is, mivel elsore ugy dontott az ugandai halozat, hogy en csak ne cseveresszek azzal a sraccal. Ezert kaptam masodjara egy not. Meg a bejelentkezo doki ( akinek reszletesen kellett elmagyaraznom a ‘serulesem’ ) is egy no volt. Na, aztan vagy fel oras bajcsevej utan kerestek nekem egy megfelelo korhazat, meg azt is megmondtak, hogy mennyibe fog ez nekem fajni. No, fogtuk magunkat tanult kollegammal ( aki uriember modjara a kiallt megprobaltatasok ellenere is kotelessegenek erezte, hogy elkiserjen ), kocsiba vagodtunk es elvitettuk magunkat a cimben nevezett korhazba.
Nem is tudom mire szamitottam, de volt bennem nemi izgalom, hogy vajon milyen korhazat fogok megismerni. Azt kell mondjam, teljesen rendben volt. Nyilvan nem a legmodernebb, de az itteni viszonyok szerint ez egy felso kategorias korhaz lehet. Nem is kellett sokat sorban allni, nem voltak sokan. Gondolom nem sokan engedhetik meg maguknak ezt a szinvonalat.
Eloszor egy doktorno vizsgalt meg ( akinek Phoebe volt a neve ), elkuldott rontgenre. Ott is vartam vagy 10 percet, aztan behivtak es a vilag legraerosebb asszisztensevel kerultem szembe. Hat, o meg lassan is setalt a paravan moge a rontgen elott. Ismet varakozas, ekkor mar a kepre. Vissza a dokinohoz, jajj-de-jo-nincs-tores. Kaptam uj kotest a kezemre, hagyjam rajta par napot es tavozhattam Isten aldasaval.
Addigra termeszetesen a soforunk mar nem volt ott ( annak ellenere, hogy kertuk maradjon ), ugyhogy vartunk, a nap pedig folytatodott a megszokott ritmusban...