2009. július 6., hétfő
Back in Joburg
Hát az úgy volt, hogy:
Az ideút egyébiránt roppant kalandos volt. Kezdődött a taxival. Minekutána én most az itteni télben ülök itt lent, ezért már előrelátóan ennek az időjárásnak megfelelően öltöztem, magyarul pulcsi, meg ilyenek. Namost ehhez képest, egy légkondi nélküli taxi jön értem, aminek vezetője nem igazán naprakész az elkerülő utakban. Ennek eredményeként elkezdünk araszolni a péntek délutáni csúcsban az 1-es vili vonalán. Az út 1/5-nél - mikor a poló már rátapad a hátamra - kérdezem meg udvariasan a söfőrt, hogy mehetnénk-e valami másik úton. Na, miután kivergődünk a reptérre és kellőképpen leizzadok a 14 órás utam előtt, látom ám, hogy egyből 1 órás késéssel indul a gépem. Megnyugtatásomra közlik a kollegínák, hogy ettől még bőven el fogom érni a csatlakozásom Párizsban. Megnyugszom, várok a beszállásra. Ahol viszont közlik, hogy további 1 órát még várnunk kell a közben megindult felhőszakadás következtében, viszont válaszokat majd csak Párizsban fogok kapni ( pl hogy érdemes-e egyáltalán gépre szállnom, ha mondjuk csak 24 óra múlva tudok továbbindulni Párizsból... ) Szóval gépre fel, izgulás bekapcsol. Addigra már kiszámolom, hogy 1, azaz egy, órám lesz átrohanni egyik terminálból a másikba. A helyzetet tetézi, hogy ezek nem egymás melletti terminálok.
A nagy agyalás közben mondják be, hogy a továbbutazó utasoknak szerveztek segítséget. Igy történik, hogy átvisznek kocsival a terminálok között és bőven odaérek beszálláshoz.
Ahol is a következő párbeszéd hangzik el az utaskisérő ( U ) és köztem ( Én ):
Vajon miért érzem, hogy ez a légitársaság most rákapcsolt?
- 'A' verzió: annyira hiányoztunk egymásnak, hogy jönnöm kellett újra
- 'B' verzió: a jövőbe vetett hitünk kezdett megingani, ezért jönnöm kellett, hogy támogassuk egymást
- 'C' verzió: egyikünk vándorcirkuszba készül beállni, ezért jönnöm kellett, hogy megbeszéljük ez milyen hatással lesz a kapcsolatunkra
Az ideút egyébiránt roppant kalandos volt. Kezdődött a taxival. Minekutána én most az itteni télben ülök itt lent, ezért már előrelátóan ennek az időjárásnak megfelelően öltöztem, magyarul pulcsi, meg ilyenek. Namost ehhez képest, egy légkondi nélküli taxi jön értem, aminek vezetője nem igazán naprakész az elkerülő utakban. Ennek eredményeként elkezdünk araszolni a péntek délutáni csúcsban az 1-es vili vonalán. Az út 1/5-nél - mikor a poló már rátapad a hátamra - kérdezem meg udvariasan a söfőrt, hogy mehetnénk-e valami másik úton. Na, miután kivergődünk a reptérre és kellőképpen leizzadok a 14 órás utam előtt, látom ám, hogy egyből 1 órás késéssel indul a gépem. Megnyugtatásomra közlik a kollegínák, hogy ettől még bőven el fogom érni a csatlakozásom Párizsban. Megnyugszom, várok a beszállásra. Ahol viszont közlik, hogy további 1 órát még várnunk kell a közben megindult felhőszakadás következtében, viszont válaszokat majd csak Párizsban fogok kapni ( pl hogy érdemes-e egyáltalán gépre szállnom, ha mondjuk csak 24 óra múlva tudok továbbindulni Párizsból... ) Szóval gépre fel, izgulás bekapcsol. Addigra már kiszámolom, hogy 1, azaz egy, órám lesz átrohanni egyik terminálból a másikba. A helyzetet tetézi, hogy ezek nem egymás melletti terminálok.
A nagy agyalás közben mondják be, hogy a továbbutazó utasoknak szerveztek segítséget. Igy történik, hogy átvisznek kocsival a terminálok között és bőven odaérek beszálláshoz.
Ahol is a következő párbeszéd hangzik el az utaskisérő ( U ) és köztem ( Én ):
- U: Egyedül utazik?
- Én: Igen
- U: Akkor van egy jó hírem. Business-en utazhat!
- Én ( szólni nem bír, csak az álla esik le )
Vajon miért érzem, hogy ez a légitársaság most rákapcsolt?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése