2009. június 18., csütörtök

Mert én sütni is tudok

A sütés iránti lelkesedésem valójában anyunak köszönhetem. Ugyanis ő volt az, aki kerek-perec kijelentette gyerekkoromban, hogy ő márpedig nem fog sütni, mivel csak kudarcélményei vannak süteményekhez kapcsolódóan. Így esett, hogy amint elég nagy lettem hozzá, kipróbáltam magam a konyhában. És láss csodát, nekem nem volt semmi problémám vele. Valahogy mindig sikerült. És valahogy mindig éreztem is, hogy ami kikerül a kezem alól, abban van egy jóadag szeretet is. Ezért is van, hogy jobb szeretek másoknak sütni. Szeretem begyűjteni a jóízű, teliszájú hümmögéseket az asztal körül :)
Múlt héten a kollégakat egy New York-i sajttortával leptem meg Róbert nap alkalmából ( 3-an is vannak ). Szeretem ezt a receptet, mert annyira nem pepecselős ( ez nálam kulcsfontosságú ) és minden egyes alkalommal osztatlan sikere van az édesszájúaknál. Az aktuális gyümölcsöt pedig ők szokták beleadni :)
Most némi meggy halmozódott fel a hütőmben. Valamikor régen kaptam egy kefires meggyes süti receptet, de már nem volt meg, ezért Gugli barátunkhoz fordultam segitségért, és tá-dám: meggyes pite. Egyedül a magozás volt időigényesebb, de a végeredményért megérte :)



Pár szelet langyos pite, egy pohár tej és a világ mindjárt jobb egy fokkal!

1 megjegyzés:

Pepe írta...

...de finom is volt az a sajttorta :)