Victoria-falls, Zimbabwe

Ezt az úticélt egy ismerősünk javasolta nekünk - a doktornő, akihez Patrik masszázsra jár. A szervezést ezuttal utazási irodára bíztuk, hogy biztosan minden rendben legyen. Péntek kora reggel indultunk útnak, a húsvéti roham után. Részben a késői repjegy foglalás, részben a húsvéti rohamnak köszönhetően nem a Victoria-vízeséshez repültünk közvetlen, hanem Zambiába ( Livingstone ) és onnan söfőr vitt át minket a határ másik oldalára. Ahogy leszálltunk Livingstone-ban, már érezhető volt, az ország tényleges "afrikai" volta, ellentétben Dél-Afrikával ( néhány alacsonyabb "költségvetésű" országot megjárva erről a kontinensről, ez az ország messze a jobbak között van szerintem ) Az egyik első, ezt alátámasztó benyomás a mellékhelységben volt szembeszökő; se wc-papír, se szappan, ellenben egy nagy doboz óvszer az ablakrésben.
Innen egy sofőr vitt tovább minket a zimbabwe-i oldalra, több más turistával egyetemben és útközben rögtönzött idegenvezetést is tartott a városról, valamint távolról a vizesést is megmutatta.
A határon megfelelő összeg ellenében léphettünk át. Az iroda, ahol az üzlet bonyolódott, meglehetősen lelakott volt, de csak inkább fokozta a lelkesedésem. Mióta először jártam afrikai országban, ez a kiváncsiság kitart. Nem volt ez most sem másképp, már alig vártam, hogy megint tanuja legyek ennek a mienktől teljesen másfajta életvitelnek és -szinvonalnak. Rajtunk kívűl volt még néhány helyi ( tipikus kép, ahogy a kicsi fekete kislány ijedten bújik az anya szoknyája mögé, ahogy minket meglát :) vagy a mezitláb, egy műanyagszatyorral a határra érkező fiatalasszony ) És hát a szagok... a meleg, a helyi emberek bőrének a kipárolgása... aki volt már ilyen országban, az tudja mire gondolok. Aki nem, annak meg jobb igy.
Ezután, a határon túl az első találkozás a vízeséssel. Egy híd vezetett át a zimbabwei oldalra, azon ez a kép tárult elénk.




A szállodába érve, némi pihenés után várt minket az aznapra szervezett program: naplemente túra a Zambezi folyón. Ez annyit jelentett, hogy az egyeztetett időben felvettek minket, elfurikáztunk a folyópartra, ahol a már megszokott törzsi tánccal fogadtak minket ( némi jutattás reményében ). Néhány ének után aztán útnak indult a hajó. Igazából 2 nagyobb szigetet kerültünk meg és hajóztunk vissza a kiindulási pontra. Mindeközben némi kaját és innivalókat szolgáltak fel ( ami már benne volt az árban ) és közben figyeltük a közelben levő állatvilágot ( ekkor láttam krokodilt először, bár csak távolról ). Időközben a nap is lement.


Másnap a reggeli után az aznapi programhoz korán érkeztünk, így kimentünk a kapuhoz, ahol sikerült lencsevégre kapnom néhány páviánt, amik meglepően barátságosak voltak ( nem úgy az itteniek, amiktől minden turistát óva intenek ). Ezenkívűl rögvest akadt társaságunk is, ugyanis kb 2 mp-en belül legalabb 4 helyi fickó termett körülöttünk, mindenféle portékát ajánlva eladásra ( mindeközben a biztonsági őr is odajött mögénk, látva a hirtelen összesereglett piacot ). Nekem a félelemérzetem itt nőtt meg egy kicsit. A srácok elég nehezen adták fel, 2 különösen kitartó volt, velük szóba elegyedtünk. Mondták, hogy kereskedésből próbálnak megélni, ezen a ponton az egyikük elkezdte győzködni Patrikot, hogy adja el neki a nadrágját, mert neki csak az az 1 van, ami rajta van, kereskedő létére kell még neki portéka. Időközben megérkezett értünk a kocsi, így elbúcsúztunk volna a srácoktól, de nagyon kitartóan próbáltak minket vásárlásra bírni. Nem ment, bár a hotelhez még később visszajöttek, hogy megpróbáljanak elcsipni minket. Láttunk kint a városban más turistákat, akik körbenézni próbáltak, legalább 3-4 "kereskedővel" körbevéve. Ezek így együtt eredményezték, hogy mi végül nem mentünk ki a városba.
Az aznapi programunk a vízesés-túra nevet viselte. Ez egy 2,5 km-es séta volt a vízeséssel szemközti zimbabwe-i oldalon. A vezetőnk itt egy térképen mutatja, hogy merre fogunk sétálni.

A kilátás az elején gyönyörű volt, ám ahogy haladtunk egyre mélyebben a közepe irányába, úgy vált egyre párásabbá-esősebbé a szakasz, így itt már képet sem tudtam készíteni. Olyan volt, mintha zivatarban sétálnánk. Teljesen eláztunk a végére :)


Délután lazultunk a medence mellett, majd vacsora utánra a Húsvéti Szépségkirálynőválasztást tűztük ki programnak a szállóban található kaszinóban. Az egyik zenés szórakozóhelyen tartott versenyre a fővárosból érkeztek a modellek. Nem terveztük, de végül késő éjjelig maradtunk egy olyan helyen, ahol a kb 70 emberből mi voltunk egyedül fehérek :D ( B, te különösen frusztrált lettél volna ) Nagyon jól szórakoztunk, pár emberrel össze is barátkoztunk. Engem megtanítottak egy jellegzetes csipőmozgást igényelő táncra a lányok, ami aznap este különösen jól ment az elfogyasztott sörök után. Sajnálatos módon tegnap pl már nem tudtam felidézni :) Egyébként a klub jellege és belépője miatt biztosra vettük, hogy a helyi kereskedő haverjaink nem ide járnak szórakozni.
Másnap aztán nem kevéssé fáradtan a csupán néhány órás alvás után összecsomagoltunk, még egy utolsó üzlet keretében szert tettünk a helyi pénzre emlékbe, aztán elindultunk haza.


További képek ömlesztve:
Zambezi naplemente
Victoria-vízesés túra
Hotel, meg egyéb képek

Bejegyezte: Loriel dátum: 18:57

Címkék: utazás