2009. június 4., csütörtök
A kikapcsolós hétvége
Kell ilyen is. Volt már olyan, hogy néhány nap távollét után úgy kellett újra felvenni a hétköznapi gondolataid fonalát? Amikor olyan távolinak és szokatlannak tűnnek a máskor megszokott dolgaid. Amikor azzal az érzéssel jössz haza, hogy Várjunk csak, hol is tartottam? Pontosan ezt éreztem, amikor múlt vasárnap délután 6-kor beléptem a lakásba. Egy kikapcsolós hétvége barátokkal, akik kirántanak a hétköznapokból.
13 évvel ezelőtt találkoztam velük és akkor még sejtésem sem volt, hogy az életem ennyire meghatározó részei lesznek. Mind szakmailag, mind érzelmileg. Mellettük nőttem fel, formáltak az évek során, nekik is köszönhetem, hogy az lettem, ami vagyok. Nem sok nő mondhatja el magáról, hogy ilyen szoros barátságban legyen ennyi férfival :)
13 évvel ezelőtt találkoztam velük és akkor még sejtésem sem volt, hogy az életem ennyire meghatározó részei lesznek. Mind szakmailag, mind érzelmileg. Mellettük nőttem fel, formáltak az évek során, nekik is köszönhetem, hogy az lettem, ami vagyok. Nem sok nő mondhatja el magáról, hogy ilyen szoros barátságban legyen ennyi férfival :)
Na de visszatérve a hétvégére. Évente legalább egyszer összejövünk egy hétvégére vidéken. Ilyen evős-ivós-ottalvós parti. Kezdetben voltak a piák, a zsiros kenyér, a zenélés. Mostanra már jóval szofisztikáltabb és változatosabbak az ételek, italok.
Na, de nem is ez a lényeg. Hanem amit megosztunk egymással. Van, akit hónapokig nem látok, mert külön városban élünk és mégis ugyanolyan felszabadult minden találkozás. Nehéz szavakba foglalni úgy, hogy olyan kerek egészt adjon, mint amilyen a hétvége valójában.
Azt hiszem szimplán csak leirom, hogy én mit szeretek annyira benne: a viszontlátás örömével egybekötött koccintásokat, a felzárkóztató beszélgetéseket ( na, mi van veled, mesélj ), a mindig fényképeszkedős-táncolásba fúló ivást, a másnap reggeli arcokat, az emlékek felidézését, az együtt főzés örömét és azt a hihetetlen érzést, amikor tudod, hogy tartozol valahova és tök mindegy, hogy mit csináltok, csak csináljátok együtt, úgyis jó lesz. Amikor ott vagyok velük egy ilyen hétvégén, sosem nézem az órám, sosem gondolkodom azon, hogy mit kellene csinálni, mert nincs rá szükségem. És ez jó, nagyon jó :)
Ők a barátaim, mindannyian.
Ők a barátaim, mindannyian.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése